Manapság sok emberben felmerül az a gondolat, hogy miért van olyan kevés keresztény fiatal. A templomban, főleg a vidékiekben, egyre kevesebben vannak fiatalok (a budapestiekben a nagyobb lélekszám miatt több). A két fő kérdés azonban, hogy miért van ez így, valamint, hogy valóban kevés-e a keresztény fiatalok létszáma. Vizsgálatom csupán hazánkkal fog foglalkozni, általánosságban.

Mi érdekli a fiatalokat? Miért nem pont a kereszténység? 

A mai rohanó világban a legtöbb fiatal nem tud kiszakadni a karrier és/vagy a teendők szorításából. Úgy vélik, hogy az életük rendben van úgy-ahogy, vagyis, nincs szükségük támaszra. Sőt, mi több, az ismerőseiket is elhanyagolják. Nincs idejük arra gondolni, hogy esetleg hitben kellene élniük. Ha hallottak is volna a kereszténységről, akkor kötöttségnek vélik, pedig egyáltalán nem arról szól. A Magvető példázatában is szerepelnek az előbb említett dolgok. 

A második fő ok, hogy a jó anyagi létben élő fiatalok úgy érzik, hogy nincs szükségük a Jóisten támaszára, vagyis a kereszténységre. Ez a tendencia már középiskolás korukban is megfigyelhető, ahol népszerűek a többségnél. Az utóbbi esethez pedig hozzájárul a sok elismerés, amelyet a munkahelyen kapnak. Csak siker, semmi bukás. Ha el is buknak, akkor az alkoholban találnak megnyugvást - és nem a kereszténységben. 

A jómódú fiatalok számára nem olyan fontos a kereszténység. 

Érdemes a nemek közötti összetételre is kitérni. Nehezen állapítható meg, hogy fiúk vagy lányok számára kevésbé fontos-e a kereszténység. Bár tudom, nem kell általánosítani, azért gyakori, hogy egy népszerű lánynak nem az első helyen áll a kereszténység. Főleg, aki sokat sportol, illetve az alakjára nagy figyelmet szentel, s fitnesskészítményeket fogyaszt. 

A harmadik ok a más vallások befolyása is lehet. Manapság népszerű a buddhizmus, a new age, vagy akár a szcientológia, amelyek csábítóbban hathatnak, mint a kereszténység. Mivel manapság igen népszerű az önismeret, önmagunk megismerése, sokan ebben találják meg a boldogságot. Ugyanakkor ezek csupán pillanatnyi megnyugvást biztosítanak, örök boldogságot, mint Jézus útja, nem. Az önmagunk megismerés emellett az élet legtöbb kérdésére nem is ad választ. 

A családi háttér is számít

Ha egy fiatal nem keresztény családban nő fel, akkor drasztikusan kisebb az esélye, hogy ő is keresztény lesz. A keresztelés az első fő állomás. Manapság azonban egyre kevesebb újszülöttet keresztelnek meg. 

Sok helyen olvashatjuk, sőt, mémet is csináltak abból, hogy nem a templom, s nem a család miatt lett valaki vallásos, hanem Isten miatt.  

A fenti állításban van igazság, de a keresztény családi háttér az egyik alappillér, hogy a fiatal keresztény lesz-e. Sok múlik a szülőkön is, hogy járatják-e a gyerekeket a templomba. Sok gyerek jut el az elsőáldozásig, viszont utána az tapasztalható, hogy (ismét) alig van gyerek a templomban, a 10-20 elsőáldozó közül. Alkalmanként járnak csupán, s ahogy idősödnek, úgy évül el bennük a hit. Ez okból kifolyólag felelős a család is, hogy a hitet megtartsák a fiatalban, illetve, hogy a világi gondok ellenére is legyen idejük Jézusra. Bár kevés az ilyen eset, de 1-2 fiatal még 15-20 éves korában is jár a családjával a templomba, ami viszont szép dolog. 

Ifjúkori megtérések

Számos keresztény oldalon s újságban olvasható, hogy egy fiatal vagy fiatal felnőtt megtért, mert megérintette Jézus tanítása. Szerencsére ilyen esetekből egyre több létezik. Azonban az az egyetlen szomorú tény, hogy a legtöbb tanúságtételben az olvasható, hogy amikor az életben elbukott, s nehézségekkel kellett szembenéznie, csupán akkor ismerte meg a kereszténységet. Amikor még jól ment az élete, miért nem volt neki fontos Isten? (kommentekbe várom erre a választ)

Nem biztos! 

Eddig azzal a kérdéssel foglalkoztam, hogy egy fiatal miért nem keresztény. Azonban nem állítható, hogy valóban kevés lenne a keresztény fiatal. Egyházi ünnepek miséjén vagy keresztény találkozókon azért megtelik a tér vagy udvar fiatalokkal. Csak hazánkból kétezren látogattak el a 2016-os krakkói ifjúsági világtalálkozóra. S azok nem csupán katolikusok voltak. 

Felekezeti szempontból is eltérő a fiatalok létszáma. Magyarország katolikus többségű területein több a katolikus, de a Tiszántúlon a reformátusok száma több, főleg vidéken. Példának Debrecent veszem. Ott például kevés a katolikus fiatal, de a református fiatalok száma sem olyan nagy. A közösségeket inkább a vidéki reformátusok töltik ki.  

Sok alkalmi keresztény van, de igazi hívő kevés.

A keresztény fiatalok száma valóban nem elenyésző, de a legtöbb alkalmi keresztény. Az igazi hívő valóban kevés. Sok keresztény fiatal nem akarja felvállalni a hitét, fél a tömegtől, hogy kevesebbre tartják emiatt. Olykor az idők elmúlásával egyre kevésbé fontos neki a hite. Kevés az igazi hívő, aki valóban kiáll a kereszténység mellett, akár tanúságtételben, akár mondjuk egy Youtube videoban. Sőt, akár meg is térít nem hívő fiatalokat. Fontos az összetartás is. Sajnos sok közösségben a tagok száma gyakran csökken, vagy kicserélődik. Ehhez a teendők sorozata, illetve a nagyobb városokba való költözés is szerepet játszik. Az új helyekre költözők hamar találnak egy új közösséget - azonban a régiek létszáma egyre inkább fogyni látszik. Ez különösen a nagyobb városok, illetve kisebb települések tekintetében vezető észre. 

Az egyház szerepe a fiatalok hívásában

Bizonyos dolgok múlnak az egyházon is. Az alapot az egyház tudja biztosítani, mivel minden évben szerveznek pár keresztény programot. A legtöbb plébániának van saját ifjúsági csoportja. A mostani válsághelyzet miatt egyre több az online beszélgetés, amelyre sok fiatalt várnak. A nagymarosi találkozó is online valósult meg. Ennek ellenére lehetne még több országos keresztény program, s nem feltétlenül csak Budapesten vagy a közelében. Sajnos sokan nem értik meg, hogy az ország másik végéből, főleg Zala vagy Szatmár megyéből, sok időbe telik beutazni Budapestre. 

A fiatalokat különböző témák érdeklik. A szexualitás manapság eléggé felkapott téma, más néven "túlhypeolt". Ugyanakkor nem csupán erre van szükség, meg a bűnökkel való szembesítésre, hanem befogadó eseményekre, beszélgetésekre, valamint életút keresésre. Hivatástisztázó gyakorlaton is részt vesznek páran, így mindig akad pár fiatal, aki egyházi pályára kíván lépni.

Összegzésül azt tudom mondani, hogy a keresztény fiatalok száma nem kevés, de a fiatalok merjék felvállalni a hitüket. A nem hívőknek meg valóban szükségük van támaszra! 

A képeket az Unsplash c. ingyenes és jogtiszta oldalról töltöttem le. A képek Ben White munkái.